Trafo - Relais

 

PG Records | LC 08129 | 2006

A kissé talán ötletdiétás Trafo névre keresztelt csoport nem más, mint egy négy különböző hangolású elektromos gitárt bevető bécsi bejegyzésű kvartett, vezetője pedig az a Daniel Pabst, akit egynéhány héttel ezelőtt már bemutattunk a szintén négy tagú Kontext formáció kapcsán. Nagyon szeretnénk arról beszámolni, hogy ez az igen absztrakt szerkezetekkel operáló gitárzenekar kellő súlyossággal, egy valóságos erőműként zakatol, de az az igazság, hogy inkább csak döngicsél, zümmög, ugyanis a felvételek lagymatag minősége hagy némi kívánni valót maga után...

Pabst mellett ebben a zenekarban Chris Janka, Claudius Jelinek és Emanuel Preuschl nyüstöli a gitárokat, akik így vagy úgy az osztrák dzsessz-élet meghatározó hangszeresei. Janka amellett, hogy jelenleg négy különböző együttesben penget és egy stúdiót üzemeltet (a Relais hangmérnöki munkáiért is ő felelős), hangkollázsokat és elektronikus technikán alapuló szobrokat épít; kollaborációs partnerei közül pedig talán elég, ha csak Noël Akchoté gitáros nevét emeljük ki. Jelinek a kvartett rangidőse, a bécsi experimentalista szcéna majd' minden zenészével dolgozott már, Harri Stojka roma-dzsessz formációjának tagjaként pedig körbezenélte nagyjából a fél világot. Preuschl a Trafo legfiatalabb tagja, alig huszonöt esztendős, viszont felettébb meggyőzően vezeti Adrenochrom nevű matekmetál csapatát; édesapja, az idősebb Preuschl szimfónikus zenekarokban nagybőgőzik, és bár ebből nem következik magától értetődően, de fiai kivétel nélkül szintén zenei pályára léptek.

Néhány hete a Kontext formáció kapcsán a kifejezetten bántó színtelen-szagtalanság, a piszok nélküli sterilség késztetett

fejcsóválásra, ennek ellenkezőjét viszont most bőségesen megkapjuk a Trafo-tól: ezúttal ugyanis tobzódunk a különböző effektek és torzítók által gerjesztett kásás zajban, a karcos gitártémák egymás sarkára lépnek, sőt sajnos szép számmal vannak olyan pillanatok is, amikor kifejezetten zavarosnak érzem a négy elektromos gitár jelenlétét. A Relais lemezen helyet foglaló felvételek mintha feszes stílusgyakorlatok lennének, hiszen az improvizatív zajongástól kezdve ("Softwareinstallateur"), az apró szilánkjaira tört boogie sablonokon keresztül ("NVP"), egészen a polka parafrázisig ("Alpenflugpolka") van itt minden, nem beszélve Stu Phillips "Knight Rider" témájáról, ami szerintem magasan felette áll az általam eddig hallott összes Knight Rider-átdolgozásnak. A gitárokra adaptált stílusok sokszínűségének köszönhetően a lemez egésze (53 perc) egy pillanatra sem zuhan unalmasba, fárasztóba vagy ne adj' isten hallgathatatlanba, és ha a négy zenész egyike sem akar néhány pillanatra a háttérbe húzódni, a kiváló ötletek akkor is azonnal átütnek a káoszon.

Egy osztrák dzsessz magazin lemezkritikája Daniel Pabst gitárzenekarát egyenesen Fred Frith két lemezt megért Guitar Quartet-jéhez hasonlítja, ami nekem persze jókora túlzásnak tűnik, hiszen hallhatóan a Trafo egy még az önfeledt útkeresés elején járó, nem különösebben kiforrt produkció, ami bár számtalan izgalmas momentummal, frappáns megoldással bír, helyenként mégis apró ügyetlenségekkel és átgondolatlanságokkal rendelkezik. Az igyekezet persze érezhetően nagy, hogy a hangszeresek valamiféle igazán érdekfeszítő zenei univerzumot hozzanak létre, és végtére is a Trafo tagjai mégis úgy pakolják egymás hegyére-hátára a gitárzene kliséit, hogy a végén azért mégis csak formát ölt valami új minőség.

Középmezőnyös lemez, annak viszont hibátlan!

_Les
2006. október 11.

1. Doktrin [2:13] 2. Relais I [2:34] 3. NVP (Neues vom Pabst) [5:36] 4. Wasseer (Dedicated To Werner Herbst) [2:31] 5. Softwareinstallateur [4:52] 6. Antimaterie [3:25] 7. Joe [5:26] 8. Kitsch Turns Into Grey [5:50] 9. Duo Before Wine [1:05] 10. Esch'n Bach [4:04] 11. Knight Rider [2:31] 12. Endlich [3:14] 13. Alpenflugpolka [1:22] 14. Relais II [3:10] 15. Duo After Wine [4:42]

 

www.danielpabst.at
www.hoanzl.at